Fehér konstruktivista

Miért pályáztál a Derkovits-ösztöndíjra és mit tervezel a támogatott időszakban?

A diploma után nagyon jól jönnek az olyan ösztöndíjak, mint például a Derkovits. A támogatott időszakban folytatom a munkámat, terveket szövök, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nagyon örülök az ösztöndíjnak, sok erőt és inspirációt ad a továbbiakhoz.

Kórház, 2010

 2009 óta készítesz legókockákból jellegzetes „táblaképeket”. A derkó.pécsi.2014 című kiállításon is bemutatsz belőlük néhányat, melyekről elmondható, hogy építenek a képzőművészeti hagyományra (képarchitektúra-parafrázisok), ugyanakkor a médiakritikus szándék is tetten érhető bennük. Hogyan találtál erre a „technikára”?

Az egyetemi évek alatt több szakra is áthallgattam és általában azt a tapasztaltam, hogy minden szaknak megvannak a bevett médiumai. Úgy gondolom azonban, hogy egy bizonyos médiumnak csak a saját technikai lehetőségein és keretein belül mozoghatunk, gondolkozhatunk. Mivel engem egyaránt érdekel a fotó, a festészet, a szobrászat és a média művészet, egy olyan formai megoldást próbáltam keresni, amelynek technikai lehetőségei egyrészről még homályosak előttem, így felfedezhetem azokat, másrészről keveredhetnek benne a különböző médiumok. Szerintem a játék és az alkotás folyamata nem áll egymástól távol. Nagyon szeretek ezzel az anyaggal dolgozni, mert felébreszti bennem a gyerekkori játszadozás örömét, ami persze keveredik most már az alkotói szándékkal is.

Füzet, 2009

Nemcsak a legótáblákat hoztad a kiállításra, hanem a „napi rajzaidat” is láthatjuk. Miért fontosak ezek, milyen funkciót töltenek be az alkotásban?

A felvételi előkészítőkön mindig rajzolni kellett, ez persze rendre megutáltatta velem az egészet. Az egyetemi évek első felében a rajz egy teljesen szürke alapstúdiumként élt bennem. Aztán a diploma évében újra felfedeztem a rajzolást magamnak. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy kezdtem megnyugodni, és már nem éreztem azt, hogy a rajz túl általános lenne ahhoz, hogy használjam. Általában is szeretem az egyszerű megközelítéseket, mert rendszerint nagyon elegáns megoldásokhoz vezetnek, és mindig van bennük egy kis pimaszság is, legyen szó fizikáról, matematikáról vagy művészetről. Ez a projekt, akárcsak a legó, egymásra épül, és fontos eleme a mennyiség, mivel napról-napra gyarapszik, és együtt alkot egészet. Terveim szerint életem utolsó napjáig fogom csinálni, és kíváncsian várom az utolsó rajzot.

Napi rajzok, 2013-14 (részlet)

Kiállításra készülsz a közeljövőben?

Igen. Egyrészt most levelezek a NASA-val, mert szeretném, hogy az egyik képemet Föld körüli pályára állítsák. Ennek pontos időpontja még nem tisztázott. Másrészt készülök egy önálló kiállításra, de ennek részletei is bizonytalanok még.

Napi rajzok, 2013-14 (részlet)

Fiatal hölgy portréja, 2014 (részlet)

Az idén először Derkovits-ösztöndíjas Martin Henrik festő szakon végzett, mégis jellemzően kőanyag és virtuális képalkotó technikákat egyesítve születnek meg valami távoli világ objektjeire hasonlító szobrai. A kiállításon olyan anyagot mutat be, amely jól tükrözi az űrkutatás iránti érdeklődését, illetve az örökkévalóság-érzés megragadására vonatkozó szándékait. A művek hátteréről a derkó.pécsi.2014 című kiállítás kapcsán kérdeztük.

Már a 2003-as évek környékén festett olaj-vászon képeidben is az űrrel, űrkutatással foglalkozol. Hogyan találtál erre a témára és miért ennyire fontos ez neked?

Csak egyszerű vonzódásról van szó, nem volt határvonal vagy valamiféle felismerés. Szerintem ez olyan téma, amiben mindenki talál valami érdekeset, hiszen valami olyat ismerünk fel benne, amiről igazából keveset tudunk. Igen, az egész azokkal a festményekkel kezdődött. A diplomamunkám konkrét élményből indult: a halojelenségből (a Nap vagy Hold körül kialakuló optikai jelenségből) láttam egy nagyon szép példát. Azokat a képeket úgy festettem, hogy nagyon sok hígítót használtam, és úgy akartam kialakítani ezeket a kráteres felületeket, a holdfelszínt, hogy minél kevesebbet kelljen belenyúlni, úgy szerettem volna, hogy ne látszódjon, hogy történt.

Aszteroida 03, 2011

Fotókat használsz?

Igen, Nasa-fotókat használok, de nem követem le teljes egészében.

Tág spektrumban alkotsz technika tekintetében. A „Holdnövényt” például le is festetted és egy szoborváltozata is van. Miért fontos, hogy különböző módon körüljárj egy dolgot?

Amikor megfestettem, elkezdett izgatni, hogy 3D-ben milyen lehetne. Eredetileg úgy képzeltem el, hogy majd ólomból öntöm ki, vagy ezüstből, de másfél millió forint lett volna, így ezt elvetettem. De nem is volt meg a technikai felkészültségem hozzá, hogy megcsináljam, ezért halasztódott ez a dolog. Aztán kaptam egy gránitdarabot. Ami érdekelt, azt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy a Hold mindig felénk néz, és vajon milyen lehet a másik oldala – sok legenda született erről. Egyébként olvasmányokból sok inspirációt merítek. Fontos élmény volt számomra például Su La Ce Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában című műve. A könyvben mindig kérdezgetik a szerzetesek, hogy a csannak mi lényege, hogy kell elképzelni. Erre azt a választ kapják, hogy amiket már megválaszoltak, azt felesleges újra megválaszolni. Azokkal a kérdésekkel érdemes foglalkozni, amit még nem tettek fel. Ez nekem hasonlít a sötétben tapogatózáshoz.

Holdnövény, olaj, fa, 2003
Holdnövény, gránit, 2012-13

Említetted, hogy korábban nem voltál a birtokában olyan szobrászati technikáknak, amikre szükséged lett volna. Hogyan zajlott ezeknek az elsajátítása?

A Képzőművészeti Egyetemen elsőévesként mesterem, Szabados Árpád mondta, hogy menjek át a kőfaragó műhelybe. Ott voltam egy hónapig, aztán volt egy hosszú szünet. Autodidakta módon próbáltam megtanulni, rengeteg munka volt benne, menet közben éreztem rá. Körülbelül most egy éve dolgozok kőszobrász-segédként. Mindig el tudom dönteni, mik a határaim, mi az, amit meg tudok csinálni.

Objekt 02, 2012

Itt inkább tudományosságról vagy áltudományosságról van szó? A munkádat megelőzik esetleg tudományosabb igényű kutatások?

Mindkettő jelen van, mert egyfajta iróniával próbálok a felé fordulni, hogy nem kell elhinni mindent, amit a médiától kapunk. De ugyanakkor vannak olyan munkáim, amelyben picit megjelenik a tudományosság, de igazából értelmetlen módon. Konkrétabban: van két objektem, amihez találtam tárgyakat, azaz kőhulladékot. Azt éreztem, hogy mindenképpen össze kell rakjam őket, de úgy, hogy funkciója is legyen. És akkor beleraktam egy lencsét meg 3D képet használtam, ami a régi, fekete-zöld komputerképekre emlékeztet.

Objekt 01, 2012

A munkatervedben is szobrászati munkákat szeretnél megvalósítani.

2010-ben kezdtem el igazából kővel dolgozni. Akkor azt éreztem, hogy azt csinálom, amit kell. Ami most látható, az mind kisplasztika, de szeretném kipróbálni nagyobb méretben. Bazaltból szeretném megcsinálni, mert fekete gránitra nem futja. Kültéri munkát is szeretnék létrehozni – ez nagyon fontos. Bár a technikai implantátumok továbbra is érdekelnek, a kültéri dolgok miatt szeretném ezeket elhagyni az alkotásaimban.